A magyar oktatási rendszer egyik jelentős kihívása a természetes szegregáció, melynek köszönhetően a diákok úgy végzik el az általános- és középiskolát, hogy szinte egyáltalán nem kerülnek közelebbi kapcsolatba olyan kortársakkal, akik tőlük eltérő etnikai, vallási, társadalmi csoportból származnak. A személyes tapasztalat hiányában az ismeretek ezekről a csoportokról félinformációkból, sztereotípiákból állnak, melyek a középiskola végére rögzülnek, hozzájárulva így egy széttagolt, széthúzó társadalomhoz. A Közös Nevező program során a diákok első kézből szereznek információkat más csoportokról, egyenlő felekként, barátokként, működnek együtt, melynek hatására előítéleteik is csökkennek.