A Vészkorszak Árvái

A projektről

A Holokauszt több százezer magyarországi zsidó áldozatot követelt. Az elhurcoltak gyerekei – szerencsés esetben – zsidó árvaházakban, cionista gyermekotthonokban és különböző egyházi intézményekben leltek menedékre. Majd ha a túlélő árva és félárva gyerekekről az életben maradt családtagok nem tudtak gondoskodni, a második világháborút követően is bentlakásos intézményekbe kerültek, és ott nevelkedtek. A tudományos kutatás és a közösségi emlékezet mindeddig adós volt ezen intézmények és egykori növendékeik történeteinek összegyűjtésével, feldolgozásával. A NÜB elnökének kezdeményezésére 2019 szeptemberében egy találkozóra gyűltek össze az egykori növendékek, itt született meg az elhatározás a projekt elindítására. 2020 végére készült el a nyomtatott kötet és váltak interneten is elérhetővé anyagai.

Miért fontos?

Miért fontos?

A "Vészkorszak árvái" kötet 45 olyan túlélő visszaemlékezését tartalmazza, akik a második világháború alatt és / vagy után zsidó árvaházakban és gyerekotthonokban éltek. Többségük korábban csak szűk családi és baráti körben, vagy a kései árvaházi találkozókon, sorstársaival beszélt akkori élményeiről és életéről. Kötődésük évtizedek múltán is bámulatosan erős és meghatározó a nagyon korai, gyakran töredékes, mozaikjellegű emlékeikhez, a gyermekotthoni, árvaházi időszakhoz. A visszaemlékezéseket egy átfogó történeti tanulmány egészíti ki, mely egyrészt bemutatja a magyarországi zsidó árvagondozást, a hitközségi fenntartású, hosszú múltra visszatekintő árvaházakat, egyéb intézményeket, a Joint (JDC) és az Országos Zsidó Segítő Bizottság által támogatott cionista otthonokat, másrészt a Holokauszt alatti zsidó gyerekmentés történetét. Az anyag oktatási célú felhasználását segíti a fogalomtár, az intézményeket áttekintő jegyzék és térkép, valamint a gazdag képanyag.

Miben különleges?

Miben különleges?

A kötet sok szempontot ad az olvasónak a traumafeldolgozás folyamatának megértésére. A kibeszélés, kijátszás és az elfojtás egyszerre volt jelen a korszakban, így az emlékekben is. Szép példákat olvashatunk a közösségi létezés, az összetartozás élményének megélésétől, bizonyos művészeti tevékenységek emlékén át, a megnyugtató, gyógyító kézimunka tevékenységekig. De hallhatjuk, és meg is kell hallanunk a tartós hiányérzetet, a háború után kapott sebeket, az elhallgatások, eltitkolások hosszú távú fájdalmát is. A projekt több intézmény kutatójának együttműködésében valósult meg: TK Kisebbségkutató Intézet, HDKE, ORZSE, WWI és WJLF.

OR-ZSE

TK Kisebbségkutató Intézet

Holokauszt Emlékközpont

WWI

WJLF

Hasonló projektek

Ez a weboldal cookie-kat használ a legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében.